Dua Lipa neve bizonyára sokak számára ismerős. Az énekesnő 2017-ben robbant be a köztudatba New Rules című nótájával, és azóta is ontja magából a slágereket. Első albuma, melyet saját magáról nevezett el, egyértelműen meghozta számára a nagy áttörést, és a legkedveltebb pop előadók közé emelte. Az emberekben tehát felmerült a kérdés: Tud-e jobbat alkotni első nagylemezénél? Dua elmondása szerint nagy nyomás nehezedett rá, éppen ezért az új korongot egyfajta elvárások elől való menekülésként fogta fel, és igyekezett minél jobban érezni magát a készítése közben. Az album munkálatai 2018-ban kezdődtek meg, és év elején fejeződtek be.

A  cím nem véletlen: az énekesnő főként a '80-as és a '90-es évek zenéjéből merített, amit a modern zenével ötvözött. Ebből adódóan az album felfogható Dua kísérleteként, ami azt a célt szolgálja, hogy a nosztalgikus gondolatok ébresztése mellett egy bulis, színtiszta pop korongot tárjon a hallgatóság elé.

A nagylemez megjelenése eredetileg április 3-ára volt kitűzve, de a koronavírus rapid terjedése miatt elgondolkozott azon, hogy nem lenne megfelelő alkalom egy ilyen megterhelő időszakban kiadni az albumot, mert a közhangulat sem lelkesedne annyira iránta. A dalok viszont idő előtt kiszivárogtak, melynek következtében Dua úgy döntött, előrébb hozza a megjelenést, így március 27-én hivatalosan is elérhetővé vált minden online platformon.

A tovább mögött a dalokról is olvashattok.

1. Future Nostalgia: A Future Nostalgiát Dua még 2018-ban írta meg az American Music Awards díjátadó időszakában. Ez a szám adott számára ötletet az album összeállításához. A Future Nostalgia tökéletes bevezetés a nagylemez világába: a hangzás, a dalszöveg mind előrevetíti azt, amit hallani fogunk. A nóta egyébként egy felemelő feminista himnusz '80-as évek zenéjére hajazó hip hop és disco elemekkel, melyben az énekesnő magabiztosságáról tesz tanúbizonyságot. Erre utal legalábbis az, hogy erős alfa-nőnek nevezi magát. A dalszöveget briliánsnak tartom, olyannyira, hogy szeretném megosztani belőle a kedvenc részemet:

Te egy időtlen dalt akarsz, én a játszmát akarom megváltoztatni

Ami még végig jól működött számomra, az Dua Lipa brit akcentusa, mivel sokkal egyedibbé tette a számot. Sok brit előadó ugyanis csak amerikai akcentussal énekel. (Azt pedig még zárójelben megjegyzem, hogy a dal borítóképe egyszerűen zseniális. Tetszik, ahogyan a jövőbe nyúl a múltból.) 10/10

A Future Nostalgia borítóképe

2. Don't Start Now: A Don't Start Now volt a legelső kislemez Dua új albumáról. A dal készítése közben az énekesnő a régi diszkózenékből merített inspirációt. A Don't Start Now azt az élethelyzetet mutatja be, amikor egy szakítás után meg tudsz állni a saját lábadon, de exed megpróbálkozik újramelegíteni veled a kapcsolatot. Azonban mivel tisztában vagy saját értékeiddel és tanultál múltbeli tapasztalataidból, továbbléptél, magabiztosan el tudod őt utasítani. A nóta volt az első kislemez a nagylemezről, és véleményem szerint elképesztően fülbemászó, sokáig a fejedben ragad. És nemcsak a fantasztikus hangzás miatt, hanem a szemtelenségről árulkodó dalszövegek miatt is. Megint megosztom az egyik kedvenc részletem:

Sétálj el, tudod, hogyan kell

Véleményemből nem lehet nehéz kitalálni az értékelést. 10/10

3. Cool: A Cool című számot a legendás énekes, Prince ihlette, mely főként az R&B vokálokban hallható. A dal egészen egyszerű üzenetet közvetít: egy olyan kapcsolatról szól, ami miatt elveszted önmagad felett az irányítást. A Cool azonnal megszerettette magát velem: már az első hallgatáskor is olyan filmekre emlékeztetett, mint A nulladik óra vagy a Grease. Vokálok szempontjából is nagy kedvencem: Dua tökéletesen kovácsol előnyt hangi adottságaiból. 10/10

4. Physical: A Physical a '80-as évek synth-pop hangzását veszi elő. A nóta egy olyan kapcsolatot prezentál, amit még a kezdeti lelkesedés, fellángolás jellemez, és tele van izgalommal, spontaneitással. A Physical lett egyébként a második kislemeze a korongnak. Megjelenése után hatalmas sikert aratott a rajongók körében.

Úgy vélem, tökéletesen beleillik az albumba, és dalszöveg szempontjából itt is él kreatív megoldásokkal az énekesnő: régies kifejezéseket is használ, de próbál közben releváns maradni. Ettől eltekintve viszont nem tudtam úgy azonosulni a Physicallel, mint a többi számmal, és feltételezem, ez amiatt van, mert nem nekem való, de meg tudom érteni, hogy mások miért rajonganak érte. 10/8,5  

5. Levitating: A Levitating számos zenei műfajt foglal magába, mint az 1990-es évek R&B-jét, de felfedezhetünk benne némi electro-disco hangzást is. A szám a Physicalhöz hasonlóan szintén egy izgalmakkal, spontaneitással teli szerelmet mutat be, melynek köszönhetően folyamatosan a felhők felett jársz, és úgy gondolod, pont a megfelelő alkalomkor hozott titeket össze a sors. A Levitatingben nincs semmi, ami ne tetszene. A refrént megelőző rész és maga a refrén hihetetlenül jól összeillenek, de a dalszövegben is észrevehetőek frappáns megoldások. 10/10

6. Pretty Please: A Pretty Please egy kellemes, 'a 70-es évek diszkójához és a '90-es, illetve 2000-es évek pop zenéjéhez hasonló nóta. A szám az előző kettőhöz hasonlóan egy kezdeti státuszban levő kapcsolatot tár elénk, melyben a női fél ígéretet tesz arra magának (esetleg párjának), hogy lazán fogja kezelni ezt az időszakot, ám idő közben rájön, hogy nem megy neki. A dalszövegből már az első két sor is kiemelkedő, tulajdonképpen röviden összefoglalja a dal tartalmát. A Pretty Please hangzása és dalszövege között paradox helyzet van. A fentebb említett kellemes hangzás ugyanis nyugodtsággal tölt el minket, míg a dalszöveg pont arról szól, hogy hogyan lehetne ezt felülírni. Ettől függetlenül a Pretty Please azt az érzést keltette bennem, hogy inkább egy albumszám, mintsem egy rádiókba szánt sláger. 10/8,5

7. Hallucinate: A Hallucinate egy színtiszta pop nóta, ami azt az időszakot jeleníti meg, amikor fülig szerelmes vagy párodba, és nem vagy hajlandó elengedni magadtól. Maga a cím viszont nyomatékosítja, hogy ez a szerelem eltér a megszokottól, mivel a kiválasztott a megszállottság tárgyává vált. A Hallucinate, ahogy Dua fogalmazott korábban, egy igazi fesztiváldal, ami abból a célból készült, hogy mindenkit megmozgasson. Ebből fakadóan az előző számoknál is bulisabb hangzása van, mégis ugyanolyan jogosan van helye ezen a lemezen, mint bármelyik másik dalnak. 10/10

8. Love Again: A Love Againt az énekesnő egy szakítás után írta meg, ami miatt meglehetősen rossz hangulatban volt. A szám egyfajta reménysugárként szolgál, hogy biztosítsa önmagát afelől, még egyszer szerelembe fog esni, ám ez a szerelem az előzővel ellentétben jobb, tartósabb lesz. A Love Again hangzását találom a legelbűvölőbbnek a korong nótái közül, a dal elején és végén megszólaló hegedű ugyanis keretet ad, emellett a refrént is érzelmesebbé teszi, mikor helyenként előkerül. Dua hangja is jól passzol a számhoz: a monotonitás miatt nagyobb hangsúly kerül a dalszöveg tartalmára. 10/10

9. Break My Heart: A Break My Heart egy diszkó és dance-pop nóta, ami a '80-as évek zenéjéből merített. Dalszöveg alapján akár folytatása is lehetne a Love Againnek, hiszen egy olyan kapcsolatról szól, amelyben az egyik fél végre megtalálja a boldogságot, és végleg maga mögött tudja hagyni előző, mérgező kapcsolatát. Ám kételyei támadnak, és megkérdezi magától, hogy vajon meddig tarthat ez a boldogság, mikor fog történni valami rossz. A Break My Heart számomra vokálok és hangzás szempontjából is a legerősebb: főként emiatt a dal miatt határoztam el, hogy esélyt adok a Future Nostalgiának. Azt is ki merem jelenteni, hogy ez az első számú kedvencem. 10/10

10. Good in Bed: A Good in Bed egy pop-funk, hip hop szám, mely meglehetősen egyszerű tartalmat hordoz magában: egy olyan kapcsolatról ír, melyben a két félt csak a szeretkezés tartja össze. A dalszöveg viszont különös gondot fordít arra, hogy kiemelje: a szeretkezés nem elég ahhoz, hogy az érzelmi kötődés megmaradjon közöttük. Mert rengeteget vitatkoznak, és tulajdonképpen szöges ellentétei egymásnak. A Good in Bed egyébként végig pimasz tud maradni, amit nemcsak a dalszöveggel, hanem Dua hangjával is el tud érni. Azt pedig zseniálisnak tartom, amikor a refrénben előjön a pottyanásra emlékeztető hangeffekt. 10/10

11. Boys Will Be Boys: A korong záródala a Boys Will Be Boys, egy pop ballada lett. A Boys Will Be Boys témájában némileg kilóg az album dalai közül, mert nem a szerelemről van szó benne, hanem a nők mai helyzetéről a férfiak által uralt világban. Az énekesnő elmondása szerint ugyanis a nőknek rengeteg erőfeszítést kell tenniük ahhoz, hogy ne konfrontálódjanak a férfiakkal, hiszen már akkor is veszélybe kerülhetnek, ha a sötétben egyedül sétálnak az utcán. Fel kell emiatt készülniük arra, hogy minden lehetséges szituációban védekezni tudjanak, más szóval alkalmazkodniuk kell a másik nem életmódjához. Bár a dalszöveg azt sejteti, hogy a Boys Will Be Boys egy hímsoviniszta szám, Dua azt mondta, hogy csupán az volt a célja vele, hogy beszélgetésre ösztönözze az embereket, és felnyissa a szemüket. A nóta egyébként mély mondanivalója mellett vokálok terén sem okoz csalódást. A kedvencem, amikor a pre-refrénben elcsuklik Dua hangja, így a dalszövegre is nagyobb hangsúly kerül. 10/10

Összegzés: Dua Lipa második nagylemeze minden tekintetben felülmúlta az elsőt. Az album hangzásvilága végig kohezív volt, ahogy a dalszövegek is, mivel észrevehető, hogy az énekesnő egy kisebb történetet mesélt el a dalain keresztül. Hangi adottságait is előnyére fordította, tisztában volt korlátaival. A producerek is kitettek magukért: minőségi, aprólékos munkát végeztek.

Mindent összevetve, aki a Future Nostalgiát hallgatja, nemcsak egy mesterien összeállított, színtiszta pop albumot hallhat, hanem egy nő történetét, aki időt fordított önmaga megismerésére, és átadja tapasztalatait, hogy másokat is inspiráljon. Úgy vélem, az énekesnő már most megtalálta a hangzását, így kíváncsi vagyok, mivel lep meg minket legközelebb. 

Értékelés: 10/9,8